Az egész akkor kezdődött, amikor évekkel ezelőtt Rómában nyaraltunk és a Piazza Navona-n megláttam egy karikatúra készítőt. A családomat lerajzolta, én pedig beleszerettem az alkotóművészet ezen kis szeletébe. Nagyon tetszett az élő karikatúra rajzolás élménye és varázsa, amit csak akkor érezhet valaki, ha átéli.

Azt szeretem a rajzolásban, hogy amikor rajzolsz, olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk klasszikus zene a háttérben, vagy ilyesmi, de igazából azt nem is hallod, mert annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Amikor rajzolsz, nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik.

Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak.